Marika versei

A fátyol mögött

Lázasan kutatom az események mögötti magyarázatokat,

Keresem az utakat, módokat, a lehetséges feloldozásokat.

De az értelem határokat szab, a megoldás várat.

Mikor túlmorajlik elmém és belefáradok az észérvekbe,

Akkor látom meg, hogy a dolgokat egy fátyol fedi le.

E fölé szállva már minden világosabb, érthetőbb,

De nem szavakkal, értelemmel, hanem a lélek csendjével!

Ez az állapot egy belenyugvó, mély hallgatást igényel.

Lassan ébredek a tudatára, mindennek oka van.

A legtöbb történés a múlt ködéből bújik elő.

Az Istent kereső, törekvő lélek már nem kérdez.

Szemléli az eseményeket, hagyja magát sodródni,

Miközben merengve a látóhatárt kémleli.

Gondolatait igyekszik kordában tartani,

Csak a legszükségesebbeket óhajtja könnyedén.

Az életébe csapódó, kapaszkodó hínárokat figyeli:

Ezek a hatások régről jövő, gyengeségeiből eredő fantomok.

Dolga van velük, szeretettel, részvéttel fel kell, hogy oldja.

Nem hibáztat senkit, hitét erősíti, látását élesíti.

Időnként úgy tesz, mintha a harcot fölvenné,

De az ütközet előtt ellenfelétől bocsánatot kér.

Megtehetné, hogy visszaüt, de eltekint a viszálytól.

Lassan csitul a külső hang is - a céltudatos figyeléstől.

Andalító zenévé alakulnak át a felszín ütemei.

Madarak éneke hallatszik, lágy szellőtől suhognak a falevelek.

Kellemes napsütésben fürdik a táj,

Lelkemben béke, csodás most a nyár.

A világban lassan, de hat a béke,

Az új Teremtésnek nincs még vége!

2003. július 4.                    

  Szeretet spirál


Szeretet spirált indítottam útra és táplálom
Az életem lassan úgy alakul, mint egy álom
Régi és új kapcsolatok között hullámzok
Az emberfolyam közepén stabilan állok


Szeretném pontokba szedni és felvázolni életem
Hátha még segíthet másokon történetem:
Az Út amit eddig megjártam több mint kalandos
Magasságok és mélységek fölött elég változatos


Könyvekből, emberektől tanultam az elméletet
Figyeltem és szívtam magamba az észérveket
Amelyeket megszűrtem és önmagam építettem
Lassú, aprólékos munkával lelkem szépítettem

Figyeltem személyemet mások szeme tükrében
Beláttam: a diszharmonikus rezgésekre nincs szükségem
A pozitív gondolatokat, jelen időben fogalmaztam meg
Vagyok, aki vagyok - feltétel nélkül elfogadó karakter

Biztos öntudattal teremtek megélhetést, élethelyzeteket
A legtöbb emberben már látok visszajelzéseket
Egyre többen emelik föl tekintetüket a Fénybe

A melegséget, otthont nyújtó csodás Létbe
A Föld, és amit alkotunk most minket igazol
Azok vagyunk, amit gondolatunk felvázol 
Ha így döntünk: akár boldogan is élhetünk
A jelenben vagyunk, és csak építően beszélhetünk!       

                                                                                                                                   2003.december 2

Csöndben


Még soha sem éreztem magam ilyen csöndben
Nézek magam elé, de tudatom ködben
Nem érzem szükségét már semminek
Már mindenem megvan - csak legyintek


Forrás fakadt és a víz mossa arcomat
Szemem csukva - átadom teljesen magamat
Ráfekszem a vízre és könnyedén lebegek
Mindent mi teher volt rajtam - elengedek


Tisztító, feloldó vízben sodródok
A vízesés alján páraként gomolygok
Egy csepp vagyok, a Minden egy része
Szabaddá válásom útját így vettem észre:


Elengedtem magam és a körülményeket
Kiálltam az ég alá és néztem a fényeket
Felfelé figyeltem, indát növesztettem
Közben a földbe gyökeret eresztettem


Stabil, kétpólusú oszlop vagyok

Szellemem egyre intenzívebben ragyog
Még vannak szavak, amelyeket ki kell mondanom
Érzések, emberek, akikkel van még dolgom


De lassan átcsúszok a gondolati közlésre
Szívem áthatja a Teremtő békéje
És már csak egy fontos mozzanat kell:
A Hívás, hogy Ébredjek mihamarabb fel!

2003. szeptember 30.

Súly-talanság


Malomkerekek, pólusok között őrlődünk
Vigaszként kellene hatnia, hogy ettől fejlődünk
De ez a nyomás és súly, mi ránk nehezedik
Kedélyünket nyomja, szemünk benedvesedik


Másnak vigaszként, magamnak megerősítésként mondom
Elhatározás kérdése és leteszem a gondom
De magamban felsóhajtok azért néha:

"Mennyei Atyám rettentő nehéz ez a dézsa!"


Megtöltöttem csordultig lelkem puttonyát
Most érzem igazán a feladatok súlyát
Kényszeredett a mosolyom, de haladnom kell
Az arany a salaktól választódik most el


Mint kohóban a vas, úgy olvadunk, alakulunk
A legszebb formánkban kell majd mutatkoznunk
A szennyeződések fájdalmasan égnek rajtunk
De kell, hogy váljék hamuvá, porrá múltunk


És mégis ezt a mészkoporsót siratjuk
A fejfákra a felszínes szavakat íratjuk
Szellemünk javát félve tesszük az Oltárra
Pedig hovatartozásunkat kellene adni a Fény tudtára


Uram! A sérelmet, panaszt már elengedem!
Ragaszkodom Hozzád! Kérlek fogd a kezem!
Alakítsd sorsom, vezess az ember-rengetegen!
Tudom, hol a helyem - emelkedik szellemem!

2003. október 10.

Érzés


Tárd ki a szíved és engedj most be engem
De ezt csak laza állapotban érheted el J
És ne miattam - magad miatt tedd
Ezt kívánja felfokozott érdeked


Tudom, hogy ennek önmagadból kell fakadni
A Szeretet-áramlást nem lehet megtagadni
De látom - korlátok közé szorítod az Érzést

Nekem pedig nehéz bevárni a fázis-késést


Tegnap délután egy röpke órán belül
Négy személy kedélye miattam hevült
Mert ízelítőt adtam a legszebb Érzésből
Közvetítettem a Föld szívveréséből

Érzem Lant vagyok a Teremtő kezében
Látom a csodálkozást egyesek szemében
Hogyan tudok ilyen sugárzó lenni?
Miképpen tudok a dolgokon felülemelkedni?

Hát, ehhez minél több csendbenlét kell
Aztán a vágytalanság emelkedjen fel
És amikor a csatorna átjárhatóvá válik
Akkor kerüljön a fókuszpontba a Másik


Keresem a tekintetet, kinyitom a csapokat
Túlcsorduló szeretetemmel ajándékozok meg másokat
Látom ahogy sokakat emel figyelmem
Ezért kell itt élnem, még sokáig tevékenykednem

2003. október 29.

A jelenben


A jelenben kell, hogy éljek!
De ez a csend oly furcsán cseng!
Örülnöm kellene ennek a ténynek
De még nem érnek el a Fények


Valami zúg állandóan bennem
A futószalagra valamit kellene tennem
De jobb talán ha nem mozgok?!
Ó, ti halomba dőlt fák úgy nyomtok!


Érdekes tapasztalás: egyedül - létem
Miért nincs senki mellettem - nem értem
Vagy csak nehézkes a felfogásom?
Át kell esnem ezen a tapasztaláson?!


Ahogy a madarak billegnek az ágon
Olyan könnyedén kellene nekem is átvágnom
Ezen a kusza földi színjátékon
Amely emelkedésemhez biztosítékom


Könnyedén - határozottan
Szeretni - elengedni
Kimondva - csendben
Elindulva - mozdulatlan


Az egyensúlyt megőrizve
A tekintetet felemelve
Összeszedetten haladni
A jelenben maradni!

2003. október 17.

Gondolat töredékek


Örömöm teljes: Szabad madár vagyok!
Így döntöttem: Repdesek, ragyogok!
Felfokozott vágyakozással telnek a napok
Folyamatosan változok - utamon haladok

Ölelő karokban szinte elolvadok
A baráti körben meleg kályha vagyok
Vidám társaságban tüzesen táncolok
Útitársként egy szerető férfival suhanok


Minden helyzetben és személyben vállalás van
Az Ég különös utakra terel áldásosan
Néha nem tudok észérveket hozni dolgaimra
Kusza gondolat-fonákok tekerednek soraimra


Biztos öntudattal, angyali segítséggel ébredek
Tudom hol és miképpen kapaszkodnak az érdekek
De a határ és a lehetőségek belőlem erednek
Szeretném, ha mások is ugyanígy éreznének


Kényszerítő erővel kutatom az ősi titkokat
Döngetem és átlépem az elképzelt határokat
Sejtelmes álmaimban áttöröm a káprázatot
A teremtéshez így keresek és találok magyarázatot


Sóvár tekintetem a természet képeit figyeli
Az élet körforgását próbálom megérteni
Egy sóhajtás után átolvadok az erdőbe
Lábam az avart tapossa, de tudatom Csöndben


2003. november 12.