Első megközelítés – A megjelenő kép

Az anyag legkisebb részei, számunkra láthatatlan tartományból bukkannak elő. 


Miről lesz szó ebben a megközelítésben?

  • Könnyed kis gyerekkori visszaemlékezéssel ráhangolódunk a B-aha weblap tartalmára. 
  • Áttekintjük azokat a sarokpontokat, amelyeket már feltárt a tudomány valamint azt a területet is, ami még felfedezésre vár. 
  •  Pusztán filozófiai párhuzamokkal állítjuk majd, hogy még az atomok is az univerzum alap pixeleiből épülnek fel, melyek a Forrásból nyerik kimeríthetetlen energiájukat. 
  • Merész feltételezéssel az egyszeri Teremtést, Ősrobbanást folyamatosan megújuló dinamikus újrarendeződésnek fogjuk fel. 
  • Párhuzamot vonunk a látható kép megjelenése és annak kiváltó oka között, kicsiben (mozi, monitor) és nagyban (világ, univerzum)

Történet a '70-es évekből

Ráhangolódás

A kép csak illusztráció és napjainkból való. De legalább Szeged belvárosa...
A kép csak illusztráció és napjainkból való. De legalább Szeged belvárosa...

Szeged sétálóutcáján sétálok anyámmal. Valami kabátot akar nekem venni vagy mit. 13 éves lehetek.
Magyarországon ekkor még dübörög a szocializmus, jobbára van pénzük az embereknek, de a boltok vagy félig üresek vagy csak a Vörös Október ruhagyár egyen Trapper farmereivel vannak tele.
Így van ez a hanglemez boltban is. A keleti blokk előadói töltik meg a polcokat, de nyugati imperialista szemetet nem tartanak. Diszkó és rock lemezeket csak a szomszédos Jugoszláviából lehet becsempészni, ahol a '70-es évek maga a paradicsom.
Séta közben odahúzódok a lemezbolt kirakatához, reménykedve, hogy megtörténik a csoda, és lesz kirakva Beatles lemez. Nagyon rá vagyok kattanva, noha az együttes már rég feloszlott.
Mondom anyámnak:

"Azt hittem lesz Beatles lemez, dehát hogy lenne!"

"Menjünk be és kérdezzük meg." - mondja ő.
"Fölösleges bemennünk, ha lenne, kiraknák a kirakatba, hiszen ez olyan nagy durranás amit ki kell tenni."

Mégis bemegyünk, és anyám megkérdezi:
"Jó napot kívánunk. Érdeklődnénk, hogy van e valamilyen Beatles lemez?"
"Jó napot kívánok. - válaszol az eladó - Igen, van."Rubber soul a címe. Adhatom?"

Beatles - Rubber soul (természetesen bakelit) lemez
Beatles - Rubber soul (természetesen bakelit) lemez

MK 25/A tipusú , brutális csúcstechnológiájú kazettás magnetofon. Magyar gyártmány
MK 25/A tipusú , brutális csúcstechnológiájú kazettás magnetofon. Magyar gyártmány

Erre a mondatra elkezdett körbetekeredni a szám a fejem körül az egyre szélesedő mosolytól, még jó, hogy a fülem útját állta.
"Azta... anya... van!!!!"
Megtörtént a csoda, meglett az első Beatles lemezem! Végre nem mikrofonnal felvett MK25/a magnós zenéim voltak tőlük, hanem igazi lemez!!!

Életemben nem vártam jobban addig semmit, mint azt hogy hazaérjünk és feltehessem a 2*2wattos Csehszlovák lemezjátszómra a vadonatúj bakelitot. Hazaérünk, lemez elő, lemezjátszóra rá. Alig bírom a tűt ráhelyezni a korongra úgy remeg a kezem az izgalomtól.

Felcsendül...

Szól...

Játszanak a fiúk...

"Hát..." - dünnyögöm magam elé...
"Nem is tudom..."
..."Biztosan a következő már valami ismertebb lesz..."
..."Ezt sem ismerem... Talán a következő, mert ez nem túl nagy szám..."
"Hm... ez se nagy valami..."

És így ment ez végig, mind a 10 számon keresztül.
Se ismerős nem volt se nem tetszett. Volt valami szokatlanul idegen ezekben a számomra új zenékben. Furcsa volt hallani őket és bevallom, csalódással vettem le a lemezt a játszóról.Aztán aludtam egyet, másnap suli, ahol elújságoltam a hírt. s persze sokan irigyeltek ezért.
Hazaérve aztán újra feltettem. Egy árnyalattal jobb volt, de még mindig nem az igazi.
Harmadnap újabb hallgatás és... "Hopp hopp! Az a rész nem is rossz! Végül is nem is olyan rossz ez a lemez."
Negyedik hallgatás:"Ez jó!"
Ötödik hallgatás: "Ez nagyon jó!"
Hatodik hallgatás: "Ez betyár nagy!"
Hetediktől - 114.hallgatásig: "Hát ez eszméletlen nagy!" 

Kedves kereső a kibertérben, a világháló egy másik pontján!

Sokszor kerít majd hatalmába az érzés amikor olvasod, böngészed, átlapozod a B-aha oldalakat:

"Ez se nem ismerős, se nem jó."

Mindkettő valóságos megtapasztalás lesz abban a pillanatban.

De ha egy - két alvás után esetleg újra és újra visszatérnél, akkor meglehet, hogy az, amit át szeretnék adni, elkezdi kicsomagolni önmagát, és egyre többet enged megértetni saját tartalmából. 

Mik azok a sarokpontok, amiket tudunk? 

  • Világunk működése még nincs teljes egészében feltárva. Mindenki védi a saját territóriumát, saját felfedezéseit, kutatási eredményeit, és megértését adott témában, amit esetleg hosszú évtizedek alatt sajátított el. (Megértem)
  • Ahogy működik a világ az sokkal komplexebb, mint amennyit eddig megtudtunk róla pedig kétségkívül nagy eredményeket ért el a tudomány ennek feltérképezésében.
  • Mindenki érzi, hogy a magyarázatok a nagy egészre nézve, még mindig nagyon karcsúak. ·A világ legkisebb építőköveit vizsgálva nagyon sok pontos következtetésre jutott a tudomány, de amikor elér az élő anyag területére, az ösztönök, az agy, a gondolkodás, majd a tudatalatti, tudatfeletti, egyén, társadalom, kollektív tudat működéséhez, akkor nem akarja mindezt egyben kutatni, hanem különböző szakterületek foglalkoznak a kérdésekkel. ·A részletek kidolgozottsága manapság már elég pontos, ismerjük az elektromágneses kölcsönhatást, a mágnesességet, ki tudjuk számolni a gravitációs erőt, most már a gravitációs hullámokat is tudjuk mérni, sokat tudunk az erős és gyenge magerőkről, a csillagászat is kiváló eredményeket ért el, mégis olyan mintha csak a felszínen keresgélnénk, és nem mernénk belenézni, belegondolni mindezek mélyére.
  • A kvantumfizika is jó úton halad, mégis elakad egy ponton. Amikor már a láthatatlan tartományban jár, amit sem elektronmikroszkóp sem térion mikroszkóp sem részecskegyorsító nem tud feltárni, akkor kizárólag a számítás és elmélkedés marad kutatási fegyverként. És attól kezdve az már szinte filozófia.

Az atomfizika és kvantumfizika kutatói, matematikusai számomra a föld létező legnagyobb koponyái közé tartoznak, akik elszántságát és tudását megkérdőjelezni nem lehet. 

A tudomány és ezzel együtt a világ paradigmaváltás előtt áll. 

(Paradigmaváltás jelentése: Korszerűtlenné vált tudományos, illetve politikai szemlélet módosulása vagy gyökeres megváltozása. Szerkesztette: Lapoda Multimédia)

Egyre többen érzik, hogy be kell hozni még egy nagyon komolyan számító tényezők a képletbe, ami végre tisztába tenné az alapvető kérdéseinket:

  • Hogyan keletkezett a világ?
  • ·Honnét nyeri kimeríthetetlen és gigantikus energiáját mind a mai napig? ·Egyre több irányzat megfigyelései jelzik, hogy nincsen véletlen és az univerzum csak leképezi azt, ami gondolati síkon megjelenik.
  • ·Ha ez így van, akkor hogyan áll össze az anyagszerkezet a gondolati energia hatására struktúrává, megfogható fizikai világgá?
  • Az eddig véletlenek tartott sorshatások, élethelyzetek mögött lehet e kiszámítható szabályszerűség is?

Mi hát ez az új tényező, amit be kell építenünk számításainkba?

Ha az intelligens tervezés, akkor miért félünk tudományosan is vizsgálni?
Csak azért, mert nem megfogható, vagy kiszámítható?
Teljes egészében valóban nem az. De a szubatomi szintek megfoghatóak? Az ősrobbanás 0. másodperce és az azt megelőző (idő) tartomány megfogható? Fel tudjuk fogni egyáltalán hogy az egész világegyetem egy végtelenül kis térrészre volt összezsúfolva, amiből kialakult most a látható világegyetem, ami nagyobb mint 20 - 30 milliárd fényév? Hogy minden csak energia volt, most pedig tapintható valóság? 

Az ősrobbanás rövid és hosszú története

/részlet/

Ősrobbanás - animáció
Ősrobbanás - animáció

A Világegyetem keletkezésének legelfogadottabb elmélete az ősrobbanás. Ennek megfelelően a világegyetem észlelhető része kb. 15 milliárd évvel ezelőtt egy kis térrészbe volt összezsúfolva, majd valami miatt szétrobbant. Ez az ősrobbanás...

...Az ősrobbanás elméletének van néhány támadható pontja. Az egyik, hogy a tér különböző irányaiban látunk 10-15 milliárd fényévnyi távolságban galaxisokat, amiknek a fénye az adott pontból nyilván 10-15 milliárd évvel ezelőtt indult el, vagyis az ősrobbanás idején. De hogyan kerülhettek galaxisok néhány millió év alatt egymástól 20-30 milliárd fényévnyi távolságba ? Kicsit az is érthetetlen, hogy hogyan alakulhatott át az egész világegyetem anyaga a másodperc töredéke alatt először kvarkokká, majd elektronokká, protonokká és neutronokká. Szintén gyenge oldala az elméletnek, hogy nem tudjuk értelmezni a 0 másodpercet, és a mai elméletek sem tudják meghatározni az akkori viszonyokat. Az elmélet szerint szükségszerűen volt az időnek és a világegyetemnek keletkezési pillanata !

bővebben: https://osrobbanas.hupont.hu/#ixzz3xpDHn6lR

Eltűnődtem...

Ha most azt kérdezzük egy fizikustól, hogy lehet-e a semmiből varázsolni megfogható tárgyakat, akkor az anyagmegmaradás törvénye értelmében azt válaszolja, hogy természetesen nem. Igaza van.

Legyen hát egy gondolatkísérlet:

Az egész ősrobbanást a nulladik pillanattól a mai napig, játsszuk le egy animációs kisfilmben, ami 10 másodpercben pörgeti végig az elmúlt 15 milliárd évet. A végén a kamera fókuszáljon mondjuk egy szép fára. Kezdetben semmi, majd a 10.másodperc végén ott áll a fa.

A semmiből lett, a végtelen kis szingularitásból.

A fizikus ekkor azt mondja, hogy az nem a semmiből lett, hanem egy végtelenül kicsi pontba összesűrűsödött energiakoncentrátumból. Azért valljuk be, ezt se sokkal könnyebb elképzelni, és valóságként elfogadni. 

Javaslom, hogy vegyük bele a képletbe az intelligens tervező és fenntartó lehetőségét és próbáljuk elméleteinket ezzel kiegészítve végiggondolni.

Már ahol lehet. :-) 

A folytonos kialakulás elve

Az alábbi, saját megértésemet bemutató elv csak vázlatos és tömör, mert az összképhez itt ennyi is elegendő. Aki további részletekbe kíván bonyolódni, az látogassa meg Kisfaludy György honlapját: https://hunok.hu/startlapok/ujstartlap.html

Ezen belül többek között "A Nagy egyesítés" foglalkozik közelebbről ezzel a témával.

Én beleviszem az elméletbe az új tényezőt, még akkor is, ha méréssel nem tudom bizonyítani a létezését. Ez, egy állandóan jelenlévő, mégis láthatatlan és csak közvetve érzékelhető energia, az Isteni Szeretet Energia.

Ez az Isteni Fény mindent tartalmaz. Olyan, mint egyfajta fehér fény. Mindenhol ott van, önzetlen és bárki meríthet belőle.
Világunkba, a háromváltozós térkiteljesedésbe beérve megtörik, mint prizmán a napsugár, megannyi energianyalábra esik szét, de mindig felölti valamilyen struktúra formáját. Legkisebb forma a neutron vagy a proton az elektronjával.
A következő milliárdod másodpercben megsemmisül és eltűnik az itteni világ megfigyelői számára, ami egy összehúzó erőben nyilvánul meg a környező részecskék számára. (Talán éppen ez adja a kohéziós összetartó erőt.) 

Biztos vagyok benne, hogy ezt a pár sort olvasva máris megfogalmazódik az olvasóban a gondolat: "Ennek lehet, hogy van értelme, de én nem tudom kibogozni mit akar ez a Csaba. Amúgy sincs időm ilyenekkel vergődni."

Milyen igaz!

"Szerintem a tudomány ott kezdett elszakadni az átlagembertől, amikor inkább saját magának bizonyított, mintsem hogy érthető formában próbálta volna elmagyarázni a közembernek, mit is akar átadni."

E sorok írásakor gyönyörűen el is tűnődtem ezen, majd kisvártatva ráébredtem, hogy minden tudománynak és fejtegetésnek van egy pontja, ami után túlságosan elvonttá válik, és azt már egyszerű elmével nem lehet tovább követni. És ha követhetetlen, akkor unalmas, ha unalmas, akkor senkit sem érdekel.

Mi hát a megoldás?

„Ezen a térionmikroszkóppal készült képen a színes pontok egy-egy atom helyét jelzik. Valóban láthatók az egyes atomok.”
„Ezen a térionmikroszkóppal készült képen a színes pontok egy-egy atom helyét jelzik. Valóban láthatók az egyes atomok.”


Amikor évekkel ezelőtt a fent vázolt részecskefelbukkanós működésen merengtem, kezembe került Öveges professzor - Rajzos atomfizika című könyve.

Nagyon érthetően és szemléletesen tudott magyarázni az öreg koponya, szinte még én is megértettem.Aztán az egyik oldalon az alábbi kép tárult elém:
"Egy wolframcsúcs képe 1 milliószoros nagyításban"

Két felismerés is hanyatt vágott akkor:
     1. Igaza lehetett Kisfaludy Györgynek, aki mindig azt hangoztatta, hogy az elemi részecskéknek kell, hogy folyamatosan legyen forrása. Hiszen honnét nyernék egyébként kimeríthetetlen energiájukat?
S lám, ezen a képen is jól látható az anyagszerkezet mélyéről feltörő hullám. Olyan, mint amikor követ dobunk a tóba és a víz körkörösen kezd hullámozni. Csak itt ez éppen belülről hullámzik, minden atom középpontjából kifelé. Tehát belülről nyerik energiájukat, perdületüket.
     2.  Ha kérdése van az embernek, az univerzum mindig ad választ.



Mindenre van válasz

Egyik volt kollégám, aki szintén emelőkosaras kocsit vezetett és nem volt igazán tudományos beállítottságú, egy időben azt hangoztatta viccesen, hogy ő mindenre tudja a választ.

Föld és ég között félúton
Föld és ég között félúton

Gondoltam kipróbálom.
"Csak arra szeretném tudni a választ Ferikém, hogy az anyagszerkezet, hogyan áll össze struktúrává és az elemi részecskék honnét nyerik állandó és kimeríthetetlen energiájukat?"
Valóban tudott válaszolni:
"Kérlek szépen, most gyönyörűen elmész a könyvtárba és a megfelelő könyvben utánanézel."

Jót mosolyogtam a kedves kitérő válaszon, de aztán mégis elmentem a könyvtárba és utánanéztem. Kétféle könyvet találtam amik választ adhattak erre a kérdésre:
1.  Amik túl tudományosak voltak számomra és mindent a matematika kódnyelvén taglaltak és bizonyítottak.
2.  Amik teljesen rossz felé tapogatóztak.
Én a harmadik félét vettem ki. Csakhogy nem jó helyen kerestem addig, mert végül a gyerekkönyvek között leltem rá az igazán jó magyarázatokra. Érthetően voltak fogalmazva (úgy ahogy én nem tudok), és segítettek ráeszmélnem az olyan összefüggésekre is, amelyek nem voltak a könyvben.

Vissza az elvont tartományba

Felbuggyan hát egy neutron az univerzum mélyéről, egy szemvillanásnyit él, majd lebomlik, eltűnik, visszarohan a forrásba.

A következő milliárdod másodpercben újra feltűnik a neutron, vagy a proton az elektronjával, ami nem ugyanaz, hanem az előző másolata. Mellettük a másik, majd egy másik. Ezek gyors fel és el tűnése már struktúrát és összefüggő képet alkot, az itteni világ megfigyelője számára. Persze nem véletlenszerűen tűnnek fel, hanem szervezett rendszerekként, hiszen a háttérben, az itteni világból nem láthatóan - intelligens vezérléssel bírnak. Kellően hátrahúzódva /felemelkedve/ láthatóvá válik ezen struktúra mintázata.

Nem haladtunk sokat a tanulmányban, s máris előállt egy igen húzós probléma.

Hogyan ábrázoljuk az ábrázolhatatlant? Hogyan próbáljuk megérteni azt, ami még, vagy már nem is létezik?

A részecske ezen állapotában még nem tárgy, messze van attól, hogy megfogható legyen, és nem csak azért mert túl pici. Sokkal inkább azért, mert az a kis majdnem létező még nincs, így kiterjedése sincs. Az majd egy későbbi állapota lesz. Sőt, az, hogy egyáltalán észlelhető legyen, nem egy végső kifejlett állapotában fog megtörténni.

Ez nem olyan, mint a növény esetében, hogy egy apró magocska, ami szinte észlelhetetlenül kicsi, kihajt, nagyra nő és eléri a kifejlett állapotát..

Mert ha ilyen egyszerű lenne, akkor csak meg kellene várnunk, hogy ez a pici még nem is létező részecske növekedjen, elérje a kifejlett állapotát, mi pedig szépen megfigyelnénk, megmérnénk, kielemeznénk és azt mondanánk, hogy ez a "Tilo" részecske (nevezzük így) a világunk alap építőköve és most már mindent tudunk az univerzumunk kialakulásáról. Rossz hír, hogy nincs mit megfigyelni. Ez a kis "Tilo" semmiként kezdi, majd a Forrás energiája és a megfelelő vezérlőprogram "felfújja" a létezésbe, mint egy lufit, majd mintha szétpukkanna máris eltűnik a látható világból. Azonban máris jön a következő ilyen kis "Tilo" ami növekszik és azonnal kifordul a létezésből.

Azután újra jön a következő "Tilo", ami megint csak egy milliomod másodpercig él, aztán újra, újra, újra... S ez az egymásba fűződő sor adja magát a folyamatot, amely azt a látszatot kelti, mintha egy bizonyos megfogható elemi részecskét látnánk.

"Az elektron millió-milliárdod másodperc alatt kerüli meg a protont."- olvastam valamely tudományos könyvben. Valójában ennyiszer tűnik fel a Forrásból, perdül egyet és tűnik el.

Ködkamrában felvett elektron sugárzás
Ködkamrában felvett elektron sugárzás

A ködkamrában felvett "elektron sugárzás" számomra azt mutatja, hogy a részecske megannyiszor eltűnt valahova, majd újra előbukkant, eltűnt, előbukkant. Ilyenkor nem 1 db elektront látunk, hanem egy folyamatot. A sokszori felvillanásra, a sokszori előtűnésre a megnyilvánulatlanból a megnyilvánultba kelti azt az illúziót, hogy ugyanazt a részecskét szemléljük

Ez a kis Tilo még nem atom. Majd csak lesz, a folyamat eredményeként egy neutron, vagy proton . A fent leírt eseménysor megjeleníti neutronként az egész folyamatot.

Egy ilyen neutron aztán válhat egy proton-elektron párossá, vagy maradhat semlegese neutron is. Ha "kiszakad" belőle az elektron, akkor az a proton körül akar pörögni, vagy bétasugárzásként, vándorol erre- arra. Ezek már olyan folyamatok, amelyeket a fizika és a kémia kiválóan feltárt. Olyan törvényszerűségek kapcsán, amelyek már szépen leírásra kerültek.

A kiindulópont egyedül az, amit még meg kell értenünk. Az, hogy az elénk táruló protont szétütve kvarkokat kapunk, amelyek csak villanásnyi ideig élnek és nagyon "kapaszkodnak", hogy együtt maradjanak, jelentheti azt, hogy a kvarkok a proton törmelékei, amely törmelékeket ha egyesíteni akarnánk nem jönne ki belőle újra proton?

Próbáltam utánanézni, hogy újraegyesítve ugyanazokat a kvarkokat, melyek az ütköztetés előtt egy protont alkottak, lehetnek-e ismét proton, de nem sok mindent találtam.

Atomos = oszthatatlan

Demokritosz azt mondta, hogy lennie kell egy részecskének, ami oszthatatlan. Szerintem pusztán elméletben, filozófiai fejtegetéssel rájött arra, hogy vannak alapvető építőkövek a világban.

Ha falazni akarunk, a legjobb, ha egész téglát használunk. Egyik kőműves sem szeret téglatörmelékkel építkezni. Ha megpróbálná, nagyon sok kötőanyagot (maltert) kellene használjon és mindig megvárni, hogy az előző sor teljesen megkössön. Tekintsük úgy, hogy 1 tégla egyenlő 1 neutron.

A "Tilo" maga a folyamat, ahogy a tégla elkészül. Nekünk embereknek szinte lehetetlen elképzelni, hogy egy részecske nem kívülről áll össze különböző alkotóelemekből, hanem belülről "fúvódik fel". Mint ahogy az üvegfúvó fújja fel a forró üvegmasszát gömbbé...

Képzeljük el, hogy nem látunk senkit, a tégla egyszerűen a meg nem nyilvánult tartományból felfúvódik és kész a tégla. Aztán a mások a harmadik, sok...

Ezeket a téglákat aztán úgy használjuk ahogyan akarjuk, oda tesszük ahova mi akarjuk. Házat is építhetünk belőle.

Most bonyolítsuk egy kicsit a gondolat kísérletet. Tegyük fel, hogy meg szeretnénk határozni a helyet és a struktúrát, ahol szeretnénk, hogy felfúvódjanak ezek a téglák.

Mi van ha eleve azon a helyen fúvatjuk fel őket, ahol majd a végső helyük lesz ... a falban. Akkor az első téglát alulra, a másodikat mellé az x-ediket a második sorba az y-odikat a harmadik sorba és így tovább, mindet a megfelelő helyre. Mint ahogy a kőműves falaz. Csak itt a gondolatkísérletben ők eleve oda érkeznek meg a láthatatlan tartományból. Amennyiben pedig mindez egyszerre történik, akkor egy szempillantás alatt felépült a ház.

Az oké, hogy most ilyet nem tudunk, de az univerzumunk tud. Az alap építőtégláit eleve ott "fúvódtatja fel" ahol azok majd egy összefüggő egészet alkotnak és lesz belőlük hegy vagy fa vagy ember vagy esemény.

Mi azt látjuk, hogy a hegy kialakulása évmilliók alatt ment végbe a megfelelő fizikai törvények által. Igaz! De az építőkockái folyamatosan tűnnek fel a láthatatlanból a láthatóba és tűnnek el onnan, függetlenül attól, hogy jelenleg a hegy éppen milyen fázisban van. Még csak vulkán, vagy már kihűlt? Részecskéi folyamatosan jelenítik meg a képet, amit mi állandónak illetve lassan változónak látunk.

Miről volt szó eddig?

  • A bennünket körülvevő világ belülről építkezik kifelé.
  • Az atomok szerkezete is építőkockákból áll.
  • A kockák a Forrásból táplálkoznak

Miről lesz szó ezután?

  • Igyekszünk logikai párhuzamot találni a látható kép és a látható kép forrása között, kicsiben és nagyban
  • Minden látható képnek van oka, ami őt létrehozza


A látható kép forrása

Fentebb már említettem, hogy minden tudománynak és fejtegetésnek van egy pontja, ami után túlságosan elvonttá válik, és azt már egyszerű elmével nem lehet tovább követni.
Mi hát a megoldás?
Legyen egy újabb szemléltetés
Talán könnyebb, ha világunkat úgy képzeljük el, mint a filmkockákon megjelenő eseményt. Ott sem a filmvászon adott pontján keletkezik a történés. Egy külső eszköz ("hardver"), a vetítő belsejében áll össze a képkocka, ami kivetül a vászonra.
Majd 1/24-ed másodperc múlva egy újabb kocka (de ez már némiképp elmozdult elemet tartalmaz a korábbihoz képest).
Majd újabb 1/24.-ed másodperc elteltével a következő kocka, és így tovább. Egy folyamatosan változó mozgóképet kaptunk, amit nem a vászon állít elő, hanem a vetítő.

Filmszínház, alias mozi
Filmszínház, alias mozi
Az újabb és újabb kocka, a folyamatosság illúzióját kelti, mint az univerzum mélyéről újra és újra előtűnő atomi pixelek
Az újabb és újabb kocka, a folyamatosság illúzióját kelti, mint az univerzum mélyéről újra és újra előtűnő atomi pixelek

Televízió esetében pedig a kép előállítása belülről történik, amely példa még közelebb hozza a látható világ működésének megértését.
Lehet, hogy másként fejlődő voltam már gyerekkoromban is, mert már akkor is gondolkodtam azon, hogy hogyan működik a világ. Erre jött egy sugallat, hogy:


 "Úgy, ahogyan a televízió is. Apró pontokból épül fel."


Hát nem éppen egy Isteni kinyilatkoztatás volt, sem a hosszát sem a tartamát tekintve, de arra mindenképpen jó volt, hogy elkezdtem vitatkozni ezzel a lehetőséggel.
"Na nehogy már! Méghogy mint a tévé...! De hát az...Ugyan....!"
Két dimenzióban gondolkodtam, ami eleve kizárja a két működés közötti párhuzam lehetőségét. Saját magam gördítettem akadályt a megértés elé.Évek teltek el, mire lépni tudtam egyet, és akár három dimenzióban is tudtam gondolkodni. Az analógia kezdett ülni.

Ezt még én is felismerem: ez egy mosógép!
Ezt még én is felismerem: ez egy mosógép!

Analógia

1.  A látható kép a vetítőben képződik, ami számunkra nem észlelhető. Amit mi láthatunk, az a kép kivetülése a vászonra

2.  A látható kép a televízió képcsövében belülről képződik, a 

megfelelő elv alapján (lásd alább a korabeli képcsövek működési elvét). Ez a szem elől rejtett tartományban van. Amit mi láthatunk, az csak kívülről, a képernyőt nézve válik érzékelhetővé. 

A képcső működése (IBM hardveroktató)

A monitorok többsége fizikailag ugyanúgy működik, mint a televízió. A képalkotáshoz katódsugárcsőre van szükségük. Ez egy légmentesen lezárt üvegcső, melynek működése hasonlít az elektroncső működésére. Az elektroncsövek ugyanazt a feladatot látták el, mint ma a tranzisztorok: viszonylag kis feszültséggel lehet viszonylag nagy feszültséget és teljesítményt vezérelni.

A képcső az elektroncsőhöz képest kiegészül néhány eltérítő tekerccsel és az anód kialakítása is egy kicsit más. Ha az eltérítő tekercsekre feszültséget kapcsolunk, a köztük áthaladó elektronokat vonzani vagy taszítani fogják. Így irányítani tudjuk hogy a képernyő belső, lapos felületének mely pontjára csapódjanak be az elektronok, ahol becsapódáskor felvillannak.

Ez az ernyő akár több millió képcső belseje képpontból is állhat. Egy ilyen pont egy-egy zöld, piros, és kék pontocskát foglal magába, amelyek az elektronok hatására fényt bocsátanak ki. (Ez annak köszönhető, hogy a képernyő lapos felületét olyan anyagokkal vonják be, melyek rendelkeznek ezzel a fénykibocsátó tulajdonsággal.)

Ha elég sűrűn csapódnak az elektronok az ernyőbe, a képernyőt néző felhasználó úgy érzékeli, hogy az adott pont folyamatosan világít. Ha pedig a pásztázó mozgás is elég gyors, összefüggő képet láthat szemünk.

https://195.228.228.126/aletom/Hardveroktato%20program/kepcso_mukodese.htm

3.   Világunk esetében éppúgy kell beszélnünk a látható kép  forrásáról, mint a látható képről.

A forrás a szemünk elől alaposan rejtve van, ahogyan a televízió katódcsövébe sem láthatunk bele.

Az univerzum mélyéről törnek föl a gigantikus energiájú nyalábok, amik a földi szemlélő számára összefüggő képet alkotnak. Hogy is van a képcsőnél?

"Ha elég sűrűn csapódnak az elektronok az ernyőbe, a képernyőt néző felhasználó úgy érzékeli, hogy az adott pont folyamatosan világít."

Ahogyan azt az atomszerkezetet kialakító erő is teszi belülről kifelé, univerzumunk esetében.

"Ha pedig a pásztázó mozgás is elég gyors, összefüggő képet láthat szemünk."

Mint ahogy a világmindenséget alkotó elemi részecskék is állandó rezgésben, mozgásban átalakulásban, újrateremtődésben vannak, ezért mi, külső megfigyelők szintén folyamatos képet látunk világunkról.

És ismét: „Ezen a térionmikroszkóppal készült képen a színes pontok egy-egy atom helyét jelzik. Valóban láthatók az egyes atomok.”
És ismét: „Ezen a térionmikroszkóppal készült képen a színes pontok egy-egy atom helyét jelzik. Valóban láthatók az egyes atomok.”

Az univerzum atomi szint alatti pixelei

Fogalomzavar

Sokat küszködtem ezzel a kifejezéssel "Neutron,Proton-elektron struktúra". Sokszor akartam megváltoztatni az elnevezést, mert nagyon zavaró. Az elnevezés kiindulási alapja az volt, hogy a forrásból felbukkanó legkisebb önálló és stabil egység a neutron. De ez így nem teljes, mert, ha a neutronból kiszakad az elektron, akkor lesz egy proton és egy elektron. Ez a kettős, a fizika feltárt folyamatai révén egyesül, szétválik, vándorol és ezer más lehetőség előfordulhat.

Bevallom, arról nekem lövésem sincs, hogy csak mint neutron bukkan-e fel a forrásból és aztán lesz belőle esetleg proton és elektron, avagy hol neutronként, hol proton és elektron párosként tűnik fel a mélyről?

Amit egyre biztosabban tudok, az az, hogy a Neutron proton elektron struktúra (nevezzük mostmár így) itt a fizikai világunkban a legkisebb "megfogható" szilárd anyag. Ez alatt csak azok az energianyalábok lelhetők fel, amelyek az Isteni Szeretetből áradnak .

Valójában a húrelmélet is errefelé tart, persze úgy, hogy intelligens tervezőt még mindig nem állítanak a kutatók a világ létezése mögé..

Antalffy Tibor

"A húrelmélet a magfizikusok egyetlen reménye a Világmindenség mozgatóerejének a megértéséhez, és azt sugallja, hogy az anyag nem más mint a koncentrált energia elképesztően vékony fonalai. Ezeknek a szuperhúroknak az egymástól eltérő, különböző rezgései olyan más és más anyagi részecskéknek felelnek meg, mint például a kvarkok. A jelenlegi elképzelés közel áll a fizika törvényeit egyesítő "mindenség elméletéhez", magyarázatot adva az anyag és energia viselkedésére.A húrelmélet egyik legfurcsább tulajdonsága, hogy háromnál több dimenziót feltételez. Ugyanis a húroknak a téridőben az összes részecske létrehozásához szükséges, egymástól megfelelően eltérő rezgéséhez tíz dimenzióra van szüksége. Mivel mi egy négydimenziós világban élünk (három térbeli dimenzió és az idő) a húrelmélet feltételezi, hogy az extra dimenziók az atomi méreteknél jóval kisebb helyre vannak "felcsavarodva". Ezt az elképzelést azonban mind ez ideig semmi bizonyíték nem támasztotta alá, ezért a húrelméletet a fizikusok egy jó része nem tekintette megalapozottnak..."

a teljes cikket lásd: https://modernfizika.lapunk.hu/?modul=blog&a=137444


Miközben a húrelmélet már akár 10 dimenziót is feltételez, én sokáig nem tudtam sokkal többe, mint két dimenzióban gondolkodni. Így persze esélytelen volt a párhuzamot vonni világunk működése és a televízió közé. A három dimenzióban gondolkodás már sokkal közelebb hozta a hasonlatot. Miért is?

A hagyományos tévé (manapság még) két dimenzióban adja a képet. Van benne vízszintes és függőleges. A világunk nem ilyen.

Amikor három dimenzióban kezdtem gondolkodni, ahol a szélesség és a magasság mellett volt még hosszúság is, már kezdett hasonlítani a világunkra. Node hol vannak a világot alkotó pontok?

Bejött a nagy agyamba még egy dimenzió. De ez nem az idő volt. Az még utána jött.


A bibliában ez áll: Efézusbeliekhez írt levél 3. rész 18.

"A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának,..."

Mélység! Aha...! Befelé is van világ! Minden atom befelé is van. VAN. LÉTEZIK. Mi csak a külsejét látjuk, akkor is, ha megpróbálunk belenézni.

Hozzáteszem, valószínűleg nem ez a valódi jelentése ennek a versnek, de bennem elindított egy felismerést.

További analógia a világ építőeleméről

A Neutron proton-elektron struktúra, egyetlen pixelnek felel meg.


Kis építőkockákból állnak a mindenféle kijelzők, monitorok, tévék
Kis építőkockákból állnak a mindenféle kijelzők, monitorok, tévék
Kis építőkocka - magyar hangja: pixel
Kis építőkocka - magyar hangja: pixel

A színes plazma képernyő pixele három alapszínt tartalmaz (hasonlóan a "hagyományos képernyőkhöz").
Itt a töltőgáz az elektromos gerjesztés hatására az ultraibolya színképtartományban sugároz, és a fénycsőhöz hasonlóan ezt az UV sugárzást fénypor segítségével alakítják át látható fénnyé.
A három szubpixelt külön - külön kell címezni, s a kisülésük rendre vörösen, zölden, kéken világító fényport gerjeszt. Az ábrán látható rendszer AC panel, a két üveglemez távolsága 100 mm - 200 mm és külön átlátszó elektródapár hozza létre a kisülést, és vezérlő adat-elektróda vezérli annak intenzitását.

Hogy mindezekből kép legyen azt az egyes képpontok (pixelek) vezérlése biztosítja.
A baloldali ábrán látható az alkalmazott mátrix vezérlés működési elve.
A képernyő összes pixelét sorban ki/bekapcsolják a vízszintes és függőleges sorokra juttatott vezérlő feszültséggel. Mindezt olyan gyorsan, hogy a szükséges képfrissítésnek megfelelő képek száma biztosított legyen.

bővebben: https://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/PlazmaTV.htm

A részecskefizika a működő rendszerből (világunk anyagszerkezetéből) kiemel egy darabot és nagy energiával a földhöz vágja. A hadrongyorsítóban ütköztetve ez olyan, mintha valahogy kiemelnénk egy pixelt a tévéből, s azt vizsgálnánk mikroszkóppal, vegyi elemzéssel, töréstesztekkel. Lehet hasznos adatokat kapni így is, de a működésének a megfejtéséhez nem igazán kerülne közelebb. Pláne a monitor működésének a megértéséhez nem juttatna így el.

További furcsa véletlen az is, hogy az atomokat alkotó kvarkokat is színek szerint nevezték el (ami persze jelképes, hiszen nem beszélhetünk valódi színekről szubatomi szinten).

Kvarkok színe 

Rieth József: Világképem - Háttérismeret 

A kvarkok nem létezhetnek szabadon. Mindegyik kvark előfordulhat háromféle színben. Az erős kölcsönhatás az úgynevezett szín-töltésre hat. Ne gondoljuk, hogy a kvarkoknak tényleges színük van, az elnevezés egy hasonlóságon alapul. A kvarkszíneket a három alapszínről vörösnek, zöldnek és kéknek nevezték el, amelyeket a színek angol nevének rövidítése után r, g és b betűvel rövidítenek. A kvarkok kis energián csak olyan kötött állapotban létezhetnek, amelyek színsemlegesek.

bővebben: https://www.rieth.hu/Vilagom/10b_Kvark.htm


A kvarkszíneket a három alapszínről vörösnek, zöldnek és kéknek nevezték el, A televízió pixeleit mely színek alkotják?

Vörös - zöld - kék

Tudom, hogy csak véletlen egybeesés, hogy épp így nevezték el a kvarkokat, amelyek nem létezhetnek szabadon. Szétesnek, megszűnnek létezni, ha szét próbáljuk választani őket, mert csak    3 az 1 -ben léteznek.

Mindegy. A lényegen nem változtat, hogy csak a kellő távolságból, no és persze működés közben látható, hogy mi is az a kép, amelyet pixelek milliárdjai mutatnak nekünk.

Balról a cica orra kinagyítva, jobbról a cica feje, az orrával együtt
Balról a cica orra kinagyítva, jobbról a cica feje, az orrával együtt

Egyszerűsíthetetlenül összetett szervezetek 

Példa

Az alábbi "Az élet rejtélyének a megfejtése" című kisfilm nem a Neutron, Proton-Elektron pixelt mutatja be, de jól szemlélteti, hogy vannak az életnek olyan legkisebb alkotó elemei, amelyek eleve ilyenné lettek alkotva.

Miről volt szó az 1.megközelítésben?

  • Világunk pixelekből áll
  • A világ pixele a legkisebb egység, ami alatt már csak energia létezik. A szétszerelt pixel nem működik
  • Ez a pixel egy olyan kritikus legkisebb egység, ami alatt már nincs struktúra, csak Isteni Szeretet energia
  • Minden látható képnek van oka, ami őt létrehozza

Mi ez az ok?

A 2. megközelítésben erre megyünk rá.

Folytatás: https://www.alkotottvilagunk.hu/a2-megkozelites/